A PPP nem az ördögtől való, de nem is csodaszer. Az infrastruktúrafejlesztésben néha jobb, mint a hagyományos közbeszerzések, máskor nem. Amikor igen, akkor azért, mert a megbízott olcsóbban ösztönözhető vele. Magyarországon 2010-ig a PPP-konstrukciót nem a legjobb gyakorlat szerint használták, azóta viszont mintha lemondanának róla. Egyik hozzáállás sem helyes, inkább szakszerű állami szervezőmunkára lenne szükség.

A public-private partnership (PPP) típusú szerződések magyarországi alkalmazása a kezdetek óta folyamatos kritika tárgya. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéseiben sorozatosan számon kérte az érintett állami szervezeteken a konstrukciók előkészítetlenségét. A jellemző következmény a rossz kockázatmegosztás, a nem megfelelő, esetleg késedelmes kivitelezés vagy az indokolatlan túlfizetés lett. Az ÁSZ-jelentések gyakran visszatérő eleme, hogy megfelelő költség-haszon elemzések híján a PPP-keretet pusztán azért választották a hagyományosabb konstrukciók helyett, mert így sokkal kevesebb azonnali állami kötelezettség keletkezett.