infrapont blog

Az OECD legutóbbi elemzése szerint a magyar mobilszolgáltatások árai a legmagasabbak a 34 vizsgált tagállam közül, pedig a kétévente megjelenő kiadvány korábbi számában a magyar árak még a középmezőnyben húzódtak meg. Írásunkban e meglepő eredményt vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről és arra a következtetésre jutunk, hogy a helyzet nem ennyire rossz, de az SMS tényleg drága.

A mobil szolgáltatások árainak nemzetközi összehasonlítása nem olyan egyszerű, mint homogén termékek és szolgáltatások - mondjuk az áram, a gáz, vagy a benzin - esetében. A mobil szolgáltatásokhoz a tarifacsomagok rendkívüli változatossága kapcsolódik, ami miatt még a hazai szolgáltatók árait sem könnyű összevetni.

Október 19-én a Bizottság új EU intézkedéscsomag bevezetését fogadta el a szélessávú hálózatok és szolgáltatások fejlődésének felgyorsítására. A 2014-2020 időszakra vonatkozó EU költségvetésben közel 9,2 milliárd euró összeget fordítanak majd a nagy és nagyon nagy sebességű szélessávú hálózatok, valamint a páneurópai digitális szolgáltatások támogatására.

Az EU a Digitális Menetrend elnevezésű programjában azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra minden európai uniós állampolgár rendelkezzen egy 30 Mbps sebességű szélessávú internetkapcsolattal, a háztartások 50%-a pedig már legalább 100 Mbps sebességű internetkapcsolatot használjon. Számítások szerint ehhez 270 milliárd euró beruházásra lenne szükség, de a magánszektor ennek jelenleg csak a töredékét kívánja ilyen célokra fordítani.

Nem működik jól Magyarországon az elosztói engedélyesek ösztönzése. A jelenlegi szabályozás mellett az elosztóknak nem fűződik közvetlen érdeke ahhoz, hogy a csatlakozni kívánó megújulók erőműveket beengedjék a hálózatba. Sőt, alkalmanként kifejezetten hátrányosan érinti őket egy ilyen csatlakozás. Lássuk, mit tehet ez ellen a szabályozó!

A magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy az elosztóknak nincs közvetlen érdekeltségük a kiserőművek hálózati csatlakozásában (hacsak a csatlakozást igénylőnek nincs valami közvetlen pozitív hatása az érintett hálózati szakasz működésére, pl. a hálózati veszteség csökkenése). Sőt, a tapasztalat szerint mintha inkább kicsit ellenérdekeltek lennének. Itt az elosztók részéről elsősorban egy általános vonakodó hozzáállásra gondolhatunk, hiszen a csatlakozás direkt akadályozása egyik elosztónál sem merül fel.

Minden félnek van haszna és a költsége is a megújuló erőművek hálózati csatlakozásából. A kérdés csak az, hogy ezek mikor, egymáshoz képest milyen csúszással jelentkeznek a szereplőknél. A szabályozó feladata azt a finomhangolást elvégezni, hogy valamennyi érintett a pénzénél maradjon rövid és hosszú távon egyaránt, vagyis ne legyen senkinek közvetlen ellenérdekeltsége az ügyben.

A csatlakozási költségek tekintetében már bonyolultabb a kép, de a tisztán látás miatt érdemes szétszálazni, kinek, mikor, milyen költségei merülnek fel a csatlakozás során, illetve, hogy a szabályozás, hogyan befolyásolja a szereplők közötti költségmegosztást. Ez rávilágít az egymásnak feszülő érdekekre és magyarázatot adhat arra, hogy a szabályozói szándékkal ellentétben, miért döcögős a hálózati csatlakozás Magyarországon.

Minden félnek van haszna és a költsége is a megújuló erőművek hálózati csatlakozásából. A kérdés csak az, hogy ezek mikor, milyen csúszással jelentkeznek a szereplőknél. A szabályozó feladata azt a finomhangolást elvégezni, hogy valamennyi érintett a pénzénél maradjon rövid és hosszú távon egyaránt, vagyis ne legyen senkinek közvetlen ellenérdekeltsége az ügyben.

A hálózati csatlakozás során felmerülő hasznok és költségek piaci szereplők közötti megoszlása segít megérteni az egyes szereplők motivációját és a csatlakozással kapcsolatos hozzáállásukat. Az érdekeltségi viszonyok feltárása egyben az eredményes, hálózati hozzáférést szabályozó állami ösztönzők megválasztásához is támpontokat ad. Lássuk előbb, hogy kinek miért jó a megújulók csatlakozása!

A nyár folyamán két olyan jelentős fejlemény is történt, amely a digitális átállás módját és ütemezését érintette. A hírközlési törvény módosítása az átállás határidejét változtatta meg, a NMHH és az Antenna Hungária szerződésének módosításával pedig a mobil televíziózás bevezetése került le - alighanem véglegesen - a napirendről.

A Parlament tavaszi ülésszakának zárónapján került sor az elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosítására, amely érintette a 2007. évi 74. a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényt (Dtv) is. Ráadásul ezzel a Dtv alig több mint fél év leforgása alatt már másodszor módosult, meglehetősen kiszámíthatatlanná téve ezzel a digitális átállás szabályozási környezetét.

A szabályozással foglalkozó döntéshozók éppen belesétálni látszanak abba a klasszikus csapdába, amit a taxisok hangos csoportja állít nekik. A verseny korlátozását szeretnék elérni szabályozói eszközökkel. Miért jó ez a fogyasztóknak?

A szabályozó (jelen esetben a Fővárosi Önkormányzat) foglyul ejtési kísérlete zajlik egyenes adásban. Éppen szemtanúi lehetünk annak a folyamatnak, amikor egy kicsi, de hangos termelői csoport a fogyasztók nagy és diffúz csoportjának kárára érdekei érvényesítését a szabályozás eszközével akarja elérni.

Folyamatosan növekvő villamos energia árakra számít az Európai Unió a fosszilis villamosenergia-termelés kiváltásának következményeként egy belső hatástanulmány szerint. 2050-ig akár meg is duplázódhat az áram ára. Az alábbi írás ennek okait és bizonyos összefüggéseit világítja meg.

A Financial Times október 17-i száma szellőztette meg egy most készülő uniós hatástanulmány előrejelzéseit a villamos energia árak várható alakulásáról az elkövetkező évtizedekben. Európa az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése jegyében kitűzött céloknak megfelelőn a hagyományos fosszilis energiaforrásokra épülő villamosenergia-termelés majdnem teljes kiváltását tervezi 2050-ig.

Az Európai Bíróság legyőzte az angol futballüzlet játékosait: nemrégiben meghozott döntése következtében a közvetítési jogok földrajzi kizárólagosságára alapuló értékesítés idejének valószínűleg leáldozott.

Karen Murphy hat évvel ezelőtt Red White and Blue nevű portsmouth-i kocsmájában előfizetett egy görögországi műholdas szolgáltatásra. A látszólag értelmetlen lépés mögött az a felismerés állt, hogy az angol labdarúgó bajnokság, a Premiere League Európa-szerte népszerű, mindenhol láthatóak a mérkőzések, és ily módon az elérés jóformán bármelyik ország szolgáltatójától megvásárolható.

Nemcsak a megújuló támogatási rendszer csorbái, de a hálózati hozzáféréssel kapcsolatos ösztönző rendszer hibái is akadályozzák a megújuló erőművek sokasodását Magyarországon. A magyar megújuló támogatási rendszer betegségeiről illetve a választható ösztönzési rendszerekkel kapcsolatos dilemmákról sokan írtak már (többek között mi is). A hálózathoz való hozzáférés nehézségeiről azonban keveset lehet tudni.

Problémák a csatlakozás körül - az elosztók szempontjából

Műszaki kihívások

A kiserőművek elosztó hálózatra csatlakozása több szempontból is kihívást jelent a villamos-energiahálózat számára. Egyrészt a kiserőművek megjelenése a korábbi centralizált villamos-energiatermelés helyett a decentralizált termelés megjelenését eredményezi. Másrészt az elosztó hálózatok szerepe alapvetően változik meg azzal, hogy már nem csak az átviteli hálózattól a fogyasztó felé áramló villamos energia egyirányú eljuttatása a feladata, hanem a kiserőművek által betáplált villamos energia elosztó hálózaton belüli eljuttatása az egyik pontról a másikra vagy esetenként az átviteli hálózat felé történő továbbítása (feltranszformálása) is.

Idén szeptemberben már az Európai Parlament is elkezdett foglalkozni az Európai Bizottság új javaslatával, ami a mobil roaming árak drasztikus csökkentését célozza. A megbeszélésen elhangzott reakciók arra utalnak, hogy a Parlament részéről nem lesz akadálya a javaslat elfogadásának, sőt a Bizottságnál keményebb szabályozás iránti igény is felmerült.

A Roaming III szabályozási javaslatcsomag

A mobil szektort a kialakulásától kezdve folyamatosan erősödő verseny jellemezte, így nem meglepő, hogy a mobil szolgáltatókra mindig is jóval kevesebb szabályozás vonatkozott, mint vezetékes társaikra. Ezért is különösen érdekes, hogy míg a szabályozás a vezetékes szegmensből (az ott is fejlődő verseny következtében) egyre inkább kivonul, a mobil szektor egy területén nemcsak megmarad, hanem egyre szigorúbbá válik.

Nemcsak a megújuló támogatási rendszer csorbái, de a hálózati hozzáféréssel kapcsolatos ösztönző rendszer hibái is akadályozzák a megújuló erőművek sokasodását Magyarországon. A magyar megújuló támogatási rendszer betegségeiről illetve a választható ösztönzési rendszerekkel kapcsolatos dilemmákról sokan írtak már (többek között mi is). A hálózathoz való hozzáférés nehézségeiről azonban keveset lehet tudni.

Jelenleg Magyarországon három jelentős elosztói engedéllyel rendelkező vállalat létezik (ELMÜ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ, EON), melyek összesen hat villamos energia elosztó hálózatot üzemeltetnek lefedve ezzel az ország egész terültet. Elosztói területenként évente átlagosan 20-30, anagyobb kiterjedésű, illetve sűrűbben lakott területeken 1-200 kiserőmű (10 MW alatti teljesítményű) csatlakozási igényt fogadnak az engedélyesek. Az elmúlt nagyjából 10 év (ami alatt a megújulók felfutottak Magyarországon) tapasztalata az, hogy a csatlakozási szándékbejelentések nagyjából 20%-ából lesz megvalósult kiserőmű.

A zöld bizonyítvány rendszerrel a "zöld" villamos-energia piaci mennyiségét lehet szabályozni, a kötelező átvétellel annak termelői árát. Az új magyar szabályozás várhatóan a kötelező átvételi rendszert fogja választani. Jó-e ez a döntés?

Az Európai Unió tagjaként tett kormányzati vállalásunk keretében 2020-ban Magyarországon a villamosenergia-felhasználás 10,9%-át megújuló energiaforrásból tervezzük előállítani. 2010-ben ez az arány 6,7%, 2005-ben pedig 4,3% volt. Itt az ideje tehát, hogy az eddigi, komoly visszásságoktól sem mentes módozatok helyett jól működő támogatási rendszer lépjen életbe.

Egy termék vagy egy szolgáltatás nominális ára és a vásárlóerőparitáson értelmezett értéke között nagy eltérés lehet. A különböző árösszehasonlítási módszereket lehet alkalmazni, melyek értelmezéséhez fontos tisztában lenni a módszerek jelentésével. A nemzetközi összehasonlítások interpretációja azonban gyakran hiányos, esetleg hibás is ebből a szempontból.

A kérdés időről időre felmerül, nemcsak az internet hozzáférés, hanem más telekommunikációs szolgáltatás árával kapcsolatban is. Gyakran előfordul az is, hogy az árak szintjéről eltérő álláspontot fogalmaznak meg a szolgáltatók és a fogyasztók, vagy a szabályozó hatóságok. Álláspontjuk alátámasztására az egyes érintettek általában nemzetközi összehasonlító adatokra hivatkoznak, amelyből az egyik vélemény szerint egyértelműen kiderül, hogy a magyar árak alacsonyak, vagy legalábbis nem magasak a nemzetközi árakhoz képest, míg a másik véleményt hangoztatók ennek ellenkezőjét bizonyító ábrákat lobogtatnak. Az egymásnak ellentmondó eredmények hátterében igen gyakran az áll, hogy az egyik összehasonlítás nominális árfolyamon, míg a másik vásárlóerőparitáson történt. Lássuk, milyen különbséghez vezet a két módszer!

Jobb-e ha egy szervezetbe kerül a közüzemi szolgáltatások szabályozása? Milyen érvek szólnak ellene és milyenek mellette? Mitől tud sikeres vagy épp sikertelen lenni egy ilyen csúcshatóság?

Az utóbbi időben felmerült, hogy a Magyar Energia Hivatal bázisán/keretében létrehoznak egy olyan csúcsszabályozó szervezetet, amely a villamos energia, a gáz- , s a legutóbb hozzáadott távhő szektor, s ki tudja még milyen területek szabályozásával foglalkozna, a korábbinál függetlenebb és szélesebb hatáskörű intézményként. Nem tudjuk, de akár más közüzemi szolgáltatás szabályozása is idekerülhet, mint pl. a víz- és csatorna szolgáltatás hatósági felügyelete.

A hálózatsemlegesség megsértéséről beszélünk ha az internetszolgáltató bármilyen módon megkülönbözteti a hálózatán futó IP csomagokat. A forgalommenedzsment értelmében azonban a nem negatív diszkrimináció miatti csomag megkülönböztetés a hálózaton létjogosultságot nyerhet. A kérdés csupán az, hogy hol a határ?

Minden aktív internet felhasználóval előfordult már, hogy nagy forgalmú időszakban akadozott az általa kijelölt élő vagy archív TV műsor megtekintése. Ez három okból történhet: a kiszolgáló szerver szűkös kapacitása, forgalomtorlódás, vagy pedig a szolgáltató által alkalmazott forgalommenedzsment miatt, amelyre jó esetben a hálózatán jelentkező szűkösség miatt kényszerül. A forgalom korlátozása esetén dühös felhasználók és az internet szabadságának védelmezői követelik a szolgáltatók megbüntetését a hálózatsemlegesség alapelvére hivatkozva, míg a szolgáltatók a hálózat működőképességének megőrzésével magyarázzák a forgalommenedzsment alkalmazásának szükségességét.

A földgáz elosztásáért ezentúl földrajzi régiónként különböző díjakat szab meg a Magyar Energia Hivatal a korábbi országosan egységes díj helyett. Ez a helyi költségviszonyokat jobban tükröző árazás lesz, de nem feltétlenül hatékonyabb. A magas fix költségek miatt ugyanis nem a költségalapú, hanem a kereslet árrugalmasságától függő árazás a hatékony megoldás.

Helyes-e, ha a fogyasztó annyit fizet egy termékért vagy szolgáltatásért, amennyi annak előállítási költsége, vagyis "amennyibe az kerül"? Gondoljuk meg, a költségek alatti árért senki nem hajlandó előállítani a terméket, a költségek feletti ár viszont szükségtelenül visszafogja a fogyasztást. Ez meggyőző okoskodásnak tűnik, mert azt sugallja, hogy a lehetséges legolcsóbb és legnagyobb mértékű fogyasztás jön létre. Sok esetben ez a meglátás az alaposabb elemzések után is helytálló marad. Egy közgazdász ilyenkor azt mondja, hogy az erőforrások hatékony felhasználását általában az biztosítja, ha az árak a termékek előállítási költségeit tükrözik. Az ilyen árak közvetítik helyesen a fennálló szűkösségi viszonyokat, ami végül oda vezet, hogy azokból a termékekből gyártanak és fogyasztanak sokat, amelyek igazán fontosak az emberek számára és amelyek gazdaságosan elő is állíthatók.