A digitális átállás Magyarországon már rég elkésett ahhoz, hogy a földi tévé műsorszórást megmentse. Ezért ideje lenne inkább a földi tévézés teljes lekapcsolásának határidejét kitűzni, hogy az erre a célra használt spektrum mihamarabb megnyíljon a vezetéknélküli szélessávú adatátvitel számára.
Valószínűleg senki sem vitatja, hogy XX. század számos kommunikációs technikai újítása közül a legjelentősebbek között szerepel a televízió és a mobil telefon. A kettőnek látszólag nincs sok köze egymáshoz, de ha jobban megnézzük, valami mégiscsak van. Összekapcsolja őket például - s talán ez mindenkinek nyilvánvaló -, hogy mindkettő használata a figyelmünket, az időnket igényli. Egy másik hasonlóság, hogy mind a mobil telefon, mind a földi műsorszórás rádióhullámokat használ a küldött jelek átvitelére, vagyis ugyanaz az erőforrás szükséges mindkét szolgáltatás működtetéséhez. S vajon van-e valami, ami közös az egymástól egyébként elég távoli dolognak tűnő figyelemben és spektrumban? Igen, mindkettő szűkös erőforrás. Ha valami szűkös, akkor annak elosztásáról dönteni kell. Míg a figyelem egymással versengő források és tevékenységek közötti felosztásáról mindenki maga dönt, a korlátos spektrum felhasználásról világértekezletek, regionális, uniós és nemzeti szabályozó szervezetek hoznak mindenkit érintő döntéseket, melyek mögöttes megfontolásairól a nyilvánosságban kevés jelenik meg.
Utolsó kommentek