infrapont blog

Egy termék vagy egy szolgáltatás nominális ára és a vásárlóerőparitáson értelmezett értéke között nagy eltérés lehet. A különböző árösszehasonlítási módszereket lehet alkalmazni, melyek értelmezéséhez fontos tisztában lenni a módszerek jelentésével. A nemzetközi összehasonlítások interpretációja azonban gyakran hiányos, esetleg hibás is ebből a szempontból.

A kérdés időről időre felmerül, nemcsak az internet hozzáférés, hanem más telekommunikációs szolgáltatás árával kapcsolatban is. Gyakran előfordul az is, hogy az árak szintjéről eltérő álláspontot fogalmaznak meg a szolgáltatók és a fogyasztók, vagy a szabályozó hatóságok. Álláspontjuk alátámasztására az egyes érintettek általában nemzetközi összehasonlító adatokra hivatkoznak, amelyből az egyik vélemény szerint egyértelműen kiderül, hogy a magyar árak alacsonyak, vagy legalábbis nem magasak a nemzetközi árakhoz képest, míg a másik véleményt hangoztatók ennek ellenkezőjét bizonyító ábrákat lobogtatnak. Az egymásnak ellentmondó eredmények hátterében igen gyakran az áll, hogy az egyik összehasonlítás nominális árfolyamon, míg a másik vásárlóerőparitáson történt. Lássuk, milyen különbséghez vezet a két módszer!

Az internet hozzáférés árai az OECD legutóbbi felmérése szerint 

Az OECD 2011 júniusában tette közzé az internet hozzáférés áraira vonatkozó legújabb összehasonlítását, melyek a 2010. szeptemberi árakat tükrözik. Az OECD közli mind a nominális árfolyamon, mind pedig a vásárlóerőparitáson összehasonlított átlagárakat is. (Ábra azonban csak a PPP összehasonlításra készült, így a különböző hivatkozásokba minden bizonnyal ezek kerülnek majd be.)  Az összehasonlítások különböző sávszélesség kategóriákban történtek, a következőkben a 2,5 – 15 Mbps közti sávszélességű ajánlatokra vonatkozó adatokat mutatjuk be, mivel nagy valószínűséggel a fogyasztók legnagyobb része ebbe a kategóriába tartozik.

Average monthly subscription price for connections  between 2.5 and 15 Mbps advertised download speed (2010. sept. USDPPP)

Forrás: OECD, Broadband portal

Az első ábra a vásárlóerőparitáson összehasonlított árakat mutatja, ahol Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. A magyar ár valamivel alacsonyabb, mint az OECD országok értékeinek egyszerű számtani átlaga és pontosan megegyezik az OECD-be tartozó európai uniós országok értékeinek átlagával. Ez alapján a magyar árakat nemzetközi összehasonlításban nem nevezhetjük drágának, de különösebben olcsónak sem.

Más képet kapunk, ha az OECD nominális árfolyamon számított adataira vonatkozóan bárki által elkészíthető ábrát tekintjük.

Average monthly subscription price for connections  between 2.5 and 15 Mbps advertised download speed (2010. sept. USD)

Forrás: OECD, Broadband portal

A nominális árfolyamon végzett összehasonlítás azt mutatja, hogy a magyar árak a legalacsonyabbak közé tartoznak. 40%-kal alacsonyabbak, mint az összes OECD ország átlaga és 30%-kal maradnak el az ábrán szereplő uniós országok átlagától.

A nominális árfolyamon és a vásárlóerőparitáson történő összehasonlítás 

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy az árakat nominális árfolyamon, vagy vásárlóerőparitáson hasonlítjuk össze. Utóbbi összehasonlításban a magyar árak mindig jelentősen magasabbnak tűnnek, mint az előbbi esetén. Mit mondjunk egy ilyen esetben: olcsó, vagy sem a magyar szolgáltatás? A kérdés megválaszolásához nézzük meg miben is különbözik a két módszer.

Az árak vásárlóerőparitásos (purchasing power parity - PPP) összehasonlításakor nem a valuták közti hivatalos árfolyamot használjuk, mint az első esetben, hanem egy fiktív árfolyamot. Ez a fiktív árfolyam azt mutatja meg, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy országban az adott valutában egy másik országhoz, illetve annak valutájához képest. Máshogy fogalmazva: ha ugyanazért a termék és szolgáltatás kosárért, amit az USA-ban X dollárért lehet megvenni Magyarországon Y forintot kell adni akkor a vásárlóerőparitáson számolt HUF/USD árfolyam (HUF/USD PPP) Y/X lesz, ami jelentősen eltér a nominális HUF/USD árfolyamtól. 2010-ben például a nominális árfolyam 200 forint felett volt, míg az USD PPP nem érte el a 150 forintot. Mit is jelent ez? Egyrészt azt, hogy ha azt a dollármennyiséget, amelyből az USA-ban pont egy kosarat tudunk megvenni, nominális árfolyamon forintra váltjuk, Magyarországon több mint 30%-kal nagyobb kosarat vehetünk. Másrészt pedig azt, hogy ha nominális árfolyam összehasonlításnál két szolgáltatás ára azonos a két országban, akkor USD PPP-n összehasonlítva a magyar ár több mint 30%-kal magasabbnak fog tűnni.

Ráadásul az általában viszonyítási alapnak tekintett nyugat-európai országok esetén a magyar árak nominális és vásárlóerőparitásos összehasonlításakor még nagyobb eltérések jelentkeznek. Az alábbi táblázat néhány nyugat-európai országra vonatkozóan azt mutatja, hogy a nemzeti valután átváltva hányszor több dollárt kell adni ugyanazért a kosárért, mint Magyarországon. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nominális árfolyamon azonos árak esetén, PPP-n összevetve a magyar ár mennyivel tűnik magasabbnak. Németországban és Ausztriában pl. 50%-kal, míg Dánia és Svájc esetén jóval több, mint 100%-kal.

A vásárlóerőparitáson történő árfolyam meghatározás figyelembe veszi a különböző országokban eltérő árszínvonalat és bizonyos mértékben tükrözi az országok életszínvonalbeli eltéréseit is. A szolgáltatások árainak PPP-n történő összehasonlítása ezért azt is tükrözi, hogy az egyes országok fogyasztóinak mekkora megterhelést jelent az adott szolgáltatás megvásárlása. Így végül is jogos az a megállapítás, hogy ha a szolgáltatás ára mondjuk Ausztriában és Magyarországon, nominális árfolyamon összehasonlítva megegyezik, és így a magyar ár PPP-n 50%-kal magasabbnak tűnik, akkor a szolgáltatás megvásárlása egy osztrák fogyasztónak kisebb terhet jelent, vagyis a magyar fogyasztó számára a szolgáltatás „drágább”, mint az osztrák vásárlónak. Egy ilyen eredmény részben magyarázhatja, hogy Magyarországon miért kisebb a fogyasztás mértéke, vagy a szolgáltatás penetrációja, azonban még ezzel a megállapítással is óvatosan kell bánni. Különösen az internet esetében ahol a hozzáférés ára mellett több más tényező is jelentősen befolyásolhatja az elterjedtség alakulását, mint például a számítógép használat, illetve a digitális írástudás mértéke. Még óvatosabban kell bánni a következtetések levonásával, ha a piac működésével kapcsolatban akarunk valamit mondani. A vásárlóerőparitásos összehasonlítás során magasnak mutatkozó hazai ár nem feltétlenül utal piaci problémára, például arra, hogy a szolgáltatók túl magasan áraznak. Hogy az ár túl magas vagy sem, az csak a költségekkel való összevetésben értelmezhető, és egyáltalán nem biztos, hogy jogos az az elvárás, hogy egy magyar vállalat költségszintjének alacsonyabbnak kell lennie a nyugat-európai vállalatokénál, ráadásul olyan mértékben, mint amit a fenti táblázat mutat. Természetesen valamekkora költségelőnyt feltételezhetünk a magyar vállalatoknál alapvetően a munkaerő alacsonyabb költségszintje miatt. A költségek jelentős része pl. a telekommunikációs eszközök, berendezések beszerzése azonban a Magyar Telekom számára legalább ugyanannyiba kerül, mint anyacégének a Deutsche Telekomnak, vagy osztrák megfelelőjének, a Telekom Austriának.

Mindkét összehasonlítást figyelembe véve azt megállapíthatjuk, hogy a magyar internet hozzáférés semmiképp nem nevezhető drágának. A vásárlóerőparitáson történő összehasonlításból arra következtetünk, hogy a magyar fogyasztónak nem okoz(na) nagyobb terhet az előfizetés, mint a fejlettebb nyugat-európai országok fogyasztóinak. A magyar internet penetrációnak a nyugat-európaitól való jelentős elmaradása mögött ezért az áron kívüli más okokat kell keresnünk. A nominális árfolyamon történő összehasonlításban pedig tükröződik, hogy a magyar internet hozzáférési piac – uniós, vagy OECD összevetésben is - erősen versenyző. A szolgáltatók szemszögéből nézve, a magyar árak kifejezetten alacsonyak, hiszen a magyar szolgáltatók aligha rendelkeznek olyan költségelőnnyel a spanyol, vagy a dán szolgáltatókhoz képest, ami közel kétszeres árkülönbséget indokolna.

Az árak nemzetközi összehasonlítása tehát nemcsak érdekes, de hasznos jelzéseket is adhat egy piac működéséről és segít a piaci folyamatok megértésében. Figyeljünk azonban arra, hogy az összehasonlítás nominális, vagy PPP-s árfolyamon történik-e, és olyan adatokból, ahol ez nincs feltüntetve, komolyabb következtetéseket semmiképpen ne vonjunk le elhamarkodottan.