infrapont blog

Az OECD legutóbbi elemzése szerint a magyar mobilszolgáltatások árai a legmagasabbak a 34 vizsgált tagállam közül, pedig a kétévente megjelenő kiadvány korábbi számában a magyar árak még a középmezőnyben húzódtak meg. Írásunkban e meglepő eredményt vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről és arra a következtetésre jutunk, hogy a helyzet nem ennyire rossz, de az SMS tényleg drága.

A mobil szolgáltatások árainak nemzetközi összehasonlítása nem olyan egyszerű, mint homogén termékek és szolgáltatások - mondjuk az áram, a gáz, vagy a benzin - esetében. A mobil szolgáltatásokhoz a tarifacsomagok rendkívüli változatossága kapcsolódik, ami miatt még a hazai szolgáltatók árait sem könnyű összevetni.

Október 19-én a Bizottság új EU intézkedéscsomag bevezetését fogadta el a szélessávú hálózatok és szolgáltatások fejlődésének felgyorsítására. A 2014-2020 időszakra vonatkozó EU költségvetésben közel 9,2 milliárd euró összeget fordítanak majd a nagy és nagyon nagy sebességű szélessávú hálózatok, valamint a páneurópai digitális szolgáltatások támogatására.

Az EU a Digitális Menetrend elnevezésű programjában azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra minden európai uniós állampolgár rendelkezzen egy 30 Mbps sebességű szélessávú internetkapcsolattal, a háztartások 50%-a pedig már legalább 100 Mbps sebességű internetkapcsolatot használjon. Számítások szerint ehhez 270 milliárd euró beruházásra lenne szükség, de a magánszektor ennek jelenleg csak a töredékét kívánja ilyen célokra fordítani.

Nem működik jól Magyarországon az elosztói engedélyesek ösztönzése. A jelenlegi szabályozás mellett az elosztóknak nem fűződik közvetlen érdeke ahhoz, hogy a csatlakozni kívánó megújulók erőműveket beengedjék a hálózatba. Sőt, alkalmanként kifejezetten hátrányosan érinti őket egy ilyen csatlakozás. Lássuk, mit tehet ez ellen a szabályozó!

A magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy az elosztóknak nincs közvetlen érdekeltségük a kiserőművek hálózati csatlakozásában (hacsak a csatlakozást igénylőnek nincs valami közvetlen pozitív hatása az érintett hálózati szakasz működésére, pl. a hálózati veszteség csökkenése). Sőt, a tapasztalat szerint mintha inkább kicsit ellenérdekeltek lennének. Itt az elosztók részéről elsősorban egy általános vonakodó hozzáállásra gondolhatunk, hiszen a csatlakozás direkt akadályozása egyik elosztónál sem merül fel.

Minden félnek van haszna és a költsége is a megújuló erőművek hálózati csatlakozásából. A kérdés csak az, hogy ezek mikor, egymáshoz képest milyen csúszással jelentkeznek a szereplőknél. A szabályozó feladata azt a finomhangolást elvégezni, hogy valamennyi érintett a pénzénél maradjon rövid és hosszú távon egyaránt, vagyis ne legyen senkinek közvetlen ellenérdekeltsége az ügyben.

A csatlakozási költségek tekintetében már bonyolultabb a kép, de a tisztán látás miatt érdemes szétszálazni, kinek, mikor, milyen költségei merülnek fel a csatlakozás során, illetve, hogy a szabályozás, hogyan befolyásolja a szereplők közötti költségmegosztást. Ez rávilágít az egymásnak feszülő érdekekre és magyarázatot adhat arra, hogy a szabályozói szándékkal ellentétben, miért döcögős a hálózati csatlakozás Magyarországon.

Minden félnek van haszna és a költsége is a megújuló erőművek hálózati csatlakozásából. A kérdés csak az, hogy ezek mikor, milyen csúszással jelentkeznek a szereplőknél. A szabályozó feladata azt a finomhangolást elvégezni, hogy valamennyi érintett a pénzénél maradjon rövid és hosszú távon egyaránt, vagyis ne legyen senkinek közvetlen ellenérdekeltsége az ügyben.

A hálózati csatlakozás során felmerülő hasznok és költségek piaci szereplők közötti megoszlása segít megérteni az egyes szereplők motivációját és a csatlakozással kapcsolatos hozzáállásukat. Az érdekeltségi viszonyok feltárása egyben az eredményes, hálózati hozzáférést szabályozó állami ösztönzők megválasztásához is támpontokat ad. Lássuk előbb, hogy kinek miért jó a megújulók csatlakozása!